Posted by stranger on szeptember 29, 2009

Nos elkezdtem, van blogom /újra/. Tegnapelőtt döntöttem el , akkor még a düh motivált, most viszont csak kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. Nem önigazolásnak, vagy tanmesének szánom, nem várok el tőle semmit, hiszen mi változna attól, ha leírok valamit? Tudom már hogy ha én vagy a körülményeim nem változnak minden marad a régiben. Magamon nem tudok változtatni, a körülmények pedig maguktól nem fognak, nem teszik meg ezt a szívességet.  Mindig csodáltam azokat akiknek van mondanivalójuk, vagy ugyanazt az érzést tudják ezer alakba öltve visszaadni. Mindegy, hogy zenész, szobrász, festő, vagy költő. Én csak a gép előtt ülök és azon tűnődöm mit mondhatnék.  Sokan elmondják ezerszer ugyanazt, elpanaszolják gondjukat, bánatukat, de semmit nem tesznek azért, hogy változzon valami. Sokszor estem már én is ebbe a szerepbe. Panaszkodtam ahol csak tudtam, pedig tudtam, semmi sem fog változni, mert én nem változok. Annyira kiábrándultam magamból is, hogy látens antiszociális ember vált belőlem, ehhez képest ügyfélszolgálatosként dolgozom és annyira meg vannak elégedve velem, hogy egy másik munkakört is felajánlottak nekem. Hiába, mindig is jól tudtam álcázni magam.