Kicsit szégyenlem magam, mert csak akkor irogattam amikor magam alatt voltam. Mondjuk annak örülök, hogy jól vagyok, ezért nem jöttem rinyálni :)
Legutóbb azt hiszem épp Istennel pofozkodtam. Hát felálltam. Segitettek ebben mások is. (Aki a mások is kategóriában felismeri magát, annak irom, hogy köszönöm :) ) Igy szokott ez lenni. Sokat fetrengeni nem érdemes. Egy ideje úgy érzem szinten tartom magam. Sem túl mélyen nem vagyok, de lebegni sem nagyon akarok, mert ugye könnyen pofára eshet az ember lánya :)
Holnapután megyek Magyarországra. Igy , hogy le is irtam, kezdek ideges lenni. Általában vidám vagyok, meg kedves, meg beszédes, de félő, hogy beüt a Kuka szindróma :) Hogy mi az? Hát amikor sok ismeretlen helyzettel állok szemben, olyan szépen tudok hallgatni, hogy csak. Persze egy idő után elmúlik, és feloldódom, de na…Nem tudom mennyi lesz ez az idő. Néha pár óra, néha pár nap. De nagyon várom, mert nem voltam soha Börzsönyben, meg már nagyon nagyon rég voltam Budapesten is. Arról a városról mindig apukám jut eszembe :)
Szóval megyek. És dejó lenne egy naaaaaagyot sétálni az erdőben. Mert ugye aki ismer, az tudja, hogy mennyire szeretem az őszt meg az erdőt. A kettőt együtt meg pláne. Remélem lesz idő erre is.
Hehe. A másik parám az az, hogy ha megismernek, akkor rájönnek, hogy milyen lökött vagyok. Pedig eddig milyen jól leplkeztem…..:) De most fény derűl az igazságra. :D