macispizsi

Az elmúlt 2 hónapot próbálom itt összefoglalni röviden.

Szeptember 12-én Köveskálon, Monoszlón és Szentantalfán voltunk bemutatkozó istentiszteleten. A köveskáliak és antalfaiak nagyon kedvesen fogadtak minket, a monoszlói gondnokkal voltak fenntartásaim. Ezután hosszú levelezések kezdődtek a püspökkel, meg az esperessel. A levelezések eredménye az lett, hogy December 1-től a férjemet Steinbach püspök kirendeli lelkésznek, ami azt jelenti, hogy hónap közepén költözünk Köveskálra. Nagyon örülök neki.

A templom utcája

Köveskáli táj

A templom kívülről

A férjem a szószék előtt

Három hasábos Károli Biblia

Három hasábos Károli Biblia messziről

A templom belülről

Szószék

A templom hátsó bejáratánál

A parókia utcája

A parókia kertje

Kerekeskút a kertben

Ismét megpróbálom összefoglalni az elmúlt pár hetet. Szeptember elején elmentünk anyósomékhoz Záhonyba, mert megürült a záhonyi gyülekezet és a férjemet szerették volna oda hívni lelkésznek, de nem fogadta el a meghívást. 3 nappal ezután jött egy telefon Steinbach püspöktől, hogy szeretnének minket meghívni Köveskálra először egy bemutatkozó istentiszteletre, és ha tetszik nekünk a hely, meg minden klappol, akkor szeretnék, ha elvállalná a férjem a gyülekezetet. 12-én el is mentünk. 3 helyen kellett istentiszteletet tartani. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon kedvesen fogadtak minket. Szerintem jobban nem is sülhetett volna el. Drága uram kért egy kis gondolkodási idő a döntésre. Mondtam neki, hogy én nem akarom befolyásolni, ha úgy érzi és úgy gondolja, hogy oda kell menni, akkor én támogatom mindenben. Kb 1 hét után visszajelzett az esperesnek, hogy elvállalja. Azóta a papírokat intézik, de a köveskáliak már 2 naponta hívogatnak, hogy mikor költözünk már. Izgalmas dolog ez…

Megpróbálom összefoglalni az elmúlt kb 2 hetet. Zsófi visszament a proff asszonyhoz, a leletei még nem készültek el és újabb vérvétel kellett. Én is visszamentem a proffhoz. Az eredményeim szerint a vasam már elérte a minimum határértéket, de nem tud beépülni a szervezetembe, úgyhogy még pumpálni kell belém, hátha. A többi érték egész jó. A diabetológus nagyon megdicsért, a HBA1C-m 6.2 lett. Vasárnap mentünk apósomékhoz a záhonyi gyülekezet ügye miatt. Jól éreztük magunkat Záhonyban, de kaptunk más, jobb ajánlatot. Mégpedig a köveskáli, szentantalfai és monoszlói gyülekezetekbe hívtak meg minket. Az esperes úr keresett meg személyesen, vasárnap megyünk is a bemutatkozó istentiszteletre. Kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni belőle, remélem minden jól fog alakulni.Az izgalmon kívül minden oké. A férjemmel is minden rendben van, fizikailag se érzem magam rosszul és a közérzetem is jó.

Az elmúlt lassan két hetet próbálom most összefoglalni.

Zsófi visszament Gadó proff asszonyhoz, de még 26-án is mennie kell. Az elsődleges eredmények szerint nincs ételallergiája, úgyhogy majd meglátjuk. 10 napot anyósoméknál töltöttünk Záhonyban. Megünnepeltük a születésnapjukat…nagyon jó volt:) Apósom el is sírta magát. A sógornőmmel csináltattunk nekik egy fényképes tortát, amin anyósomnak is és apósomnak is az érettségi képük volt rajta. Nagyon örültek neki. Jól és kellemesen telt az a 10 nap. Rengeteget dolgoztam, de jó volt látni, hogy van értelme és eredménye. Ahogy hazajöttünk, másnap jött a hír, hogy a záhonyi lelkész elmegy. Jó lenne, ha a férjem megkapná azt a gyülekezetet, közel lennénk anyósomékhoz is, meg még sok pozitív vonzata lenne a dolognak. Ez ügyben jövőhéten megyünk majd Csegei esperes úrhoz, úgyhogy majd meglátjuk. Hétfőn jöttek hozzánk az unokatesómék. Kb 6 éve nem láttam a kisebbik fiát. Örülök, hogy itt vannak, sokat beszélgetünk.

Holnap mennem kell Domján proffhoz, meg Tanczer doktornőhöz. Kíváncsi leszek mit mondanak majd

Hát, röviden ennyi

Múlt szerdán megvolt az egyházi esküvőnk Cegléden a Nagytemplomban. Hánka Levente esketett. Hánka Timi és Levente atya (ceglédi plébános) voltak a tanúk. Pici, szerény esküvő volt, amilyenre vágytam is, mindenféle nagyobb felhajtás nélkül. 3 napot Cegléden voltunk. Csodálatos 3 nap volt egy csodálatos sábesszel, amit Cegléden töltöttünk. Nagyon hálás vagyok Leviéknek, hogy ezt lehetővé tették nekünk. Azóta, ha lehet ilyet mondani, még szorosabb a kapcsolatunk a férjemmel.

Hétfő óta visszatért minden a normális kerékvágásba, csak a lelkünk szárnyal még:)

Eltelt több, mint egy hét azóta, hogy utoljára írtam. Közben történt pár dolog, megpróbálom összeszedni a gondolataimat Először is nagyon kiakasztott HBT, akár igaz volt a dolog, akár nem…olyannyira, hogy azóta nem is kívánkozom a csetre menni. Még aznap elmentünk Pápára, találkoztunk a dunántúli püspökkel. Steinbach meglepően nem püspökös benyomást keltett és a viselkedése sem volt olyan. Sok mindent megbeszéltünk, majd augusztus közepén folyt. köv. Azóta hadakoztunk egy sort Csegei esperessel…ez beletelt jó pár napba, de nem volt eredménytelen… Következő hétfőn Zsófit vittük Gadó prof asszonyhoz, hogy nézze meg a leleteit és vizsgálja meg, mert már egyre szörnyűbb a dolog. Felmerült,hogy lehet, hogy a hidegre és a melegre allergiás…kért pár vizsgálatot, az eredmények augusztus 12-én lesznek meg…kíváncsi vagyok….Egy hete a férfjuram meglepett egy hírrel, miszerint előre megszervezett mindent, nekem csak el kell mennem holnap Ceglédre az egyházi esküvőnkre…mivel ez a sok kórház miatt eddig elmaradt. Nagyon megörültem, és nagyon váratlanul ért a dolog. Remélem, minden jól fog sikerülni. Azóta viszont készülődéssel telik minden napom… Múlt pénteken kivették Zsófi manduláját. Szombaton már hazaengedték, de azóta is 39 fokos láza van…remélem, hamar rendbe jön, nagyon aggódom érte.

8-kor telefonált a püspöki titkár, hogy ma mégse menjünk Balatonalmádiba, majd hív az új időpont miatt….Felbosszantott a dolog, de mivel nem tudok vele mit csinálni, így igyekeztem túllépni rajta. Délután újra telefonált. Az új időpont holnap délután 4 Pápa. Remélem ez már nem fog változni és minden jól megy majd. Holnapra flódnit kell sütnöm, így hát este előkészítettem a töltelékeket. Bízom benne, hogy finom lesz. Holnap délelőtt majd gyorsan megsütöm.

Nagyon melegem van…már nem tudok mit kitalálni…

Levél a lánynak, aki mégsem hisz a csodákban

még alcím is van, de titok

A dzsinn fáradni kezdett.
-Ez mégis csak furcsa! – gondolta miközben hatalmas pocakját simogatta.
-Miképp lehetek fáradt? Óvatosan, alig érintve a lányt megkocogtatta a vállát.
-Khhm, khmm – köhintett halkan.
Semmi. A lány nem mozdult. A dzsinn óvatosan elfordította a fejét és pontosan a szemébe nézett. Kedves, pufók arca egészen közel volt a lányéhoz.
-Varázsolnék. Olyan nagyon szívesen varázsolnék – súgta neki, épp csak olyan hangosan, hogy a hangot a lány meg tudja különböztetni a tücskökétől.
-Hálás is vagyok – suttogta. Általában olyan sokáig hánykódok az időben mire valaki megdörzsöli a lámpást. De Te most hamar jöttél.
A lány furcsállotta a zajokat. Az imént mintha valaki megérintette volna, aztán melegséget érzett belül – de biztosan csak a nap ereje miatt – futott át rajta. – most pedig mintha értelme lenne a bogarak neszezésének.
-Áhh, -hajolt le egy legyintés közepette, hogy megkösse tánccipőjét. Két kézzel kötötte lassú, magabiztos mozdulatokkal és közben a gondolatok csak úgy cikáztak a fejében.
Azóta vannak ezek a fura dolgok, mióta azt az ütött-kopott lámpást tisztogatta. Felszegte a fejét.
-Játék csak – borzolt bele a plüssmacijába, aztán megállt a keze.
-Ez a maci nem is volt itt – már régóta csak a telefonommal alszok és örülök kék fényének, ha felhívnak. Hogy került ide a maci? Végül is mindegy. Mostanában van néhány furcsaság. Felkeveredik a por az úton, mintha állna ott valaki, aztán az öreg, használhatatlan lámpás és az üzenet. ˝Ha akarod a valóságot, a tiéd˝.
-No persze. Az enyém- gondolta és alig észrevehetően elhúzta a szája szélét.
-Levelet kapni jó – gondolta. /és elég/ -búgta benne egy hangosabb hang.
Nem kérdezett rá.
A dzsinn öreg volt és bölcs. Nem azt nézte, amit a lány mondott és rég nem gondolkodott a szavak közvetlen jelentésén sem. Sosem látott még ilyen emberi lényt – és bár az egy óra rendelkezésre állási ideje réges-régen lejárt, még mindig várt. Maga sem tudta, hogy pontosan mire. Épp elégszer jelezte a lánynak, hogy itt van, sokkal többször, mint az megengedett volt.
Tulajdonképpen semmi mást nem tehetett volna azon kívül, hogy elmondja a mondatot a kívánságokról. Ehhez képest szörnyen szószátyár volt és fellengzős.
-A levél valóságos! -ellenkezett mégis önmagával a lány. Vagy kimondta, amit gondolt, vagy a dzsinn elhasználta az egyik kívánságot arra, hogy ő maga értse, amit a lány gondol, mert felvonta a szemöldökét és közvetlenül utána résnyire összezárta a szemeit. Tovább figyelt, bár azt ő sem tudta volna megmondani, hogy pontosan merre.
-Levelet kapni romantikus. – folytatta. Mosolygott. Nagyon szép volt, amikor mosolygott, a dzsinn mégsem tűnt boldognak. Papírt vett elő és leírt egy mondatot. A lány nem vette észre, maga elé nézett messze, nagyon messze.
Táncra perdült, légies volt és semmi nem árulkodott arról, hogy káprázatos mozdulatai mögött hány óra tanulás van. Szállni kezdett széllel. A dzsinn csak ámult. Ilyet sem látott még soha – köznapi halandótól.

Hétköznapi halandó, hétköznapi halandó – rebbentek a mondatok a szélben…
Mire a lány befejezte a szárnyalást a dzsinn okosabb lett egy kicsivel.
Nem a tánctól, ó nem. Elhasználta a második varázslatot.
Látta a lányt, ólomszürke falak között, biztonságban, magányban és hűvösben. Vastag, erős falak voltak és óriási teret vettek körbe – így aztán a lány nem érezte bezárva magát. Fenn, egész magasan hatalmas ablak volt a világra, ahonnan mosolyogva nézhette a napot, a fákat és a virágokat. Néha mégis sírt, vagyis … gyakran sírt.
-Meghatódtam – mondta maga elé.
-Sírni jó és egészséges – tette hozzá.
-Min sírsz ilyenkor? – kérdezte volna meg a dzsinn, de félt, hogy ezzel esetleg végére ér a varázslatoknak. Szerencséje volt, mert még a kezében tartotta a papírt a maga egyetlen sorával.
Ránézett – szenvedett az arca, de csak egyetlen pillanatra.
Lassan-lassan hátrálni kezdett. Sok mindent tud már Róla. Azt, ahogy fáj, azt, ahogy érez, azt ahogy látja a színeket. Önálló. Csodákra képes. Minden, csak nem hétköznapi. Mégis hátrált és a lány megérezte, hogy valami változik.
Egyetlen mozdulatot tett csak, a dzsinn mégis megállt. Az idő, ami a varázskönyvben szerepel lejárt. Egyetlen módon maradhatott. Töprengett még kicsit, aztán maga elé mormogta a harmadik varázslatot.
Hatalmasat dörrent, az égboltot bíborba és narancsba öltözött villámok lepték el, aztán lecsaptak a földre. Mire káprázatuk eltűnt a kedves, idős dzsinn pompás ruhája cafatokra hasadt. Ő maga: nem volt már ott. A ruhája furcsán lógott egy vékonyka ifjún, aki riadt szemekkel nézte a lányt. Észrevették egymást – de valamiért közéjük ült a csend.
A lány vette észre, hogy a fiú szorít valamit a kezében. Közelebb lépett, aztán mindketten tettek egy lépést, majd még egyet. Látta a lány kézmozdulatát, de vonakodva adta át neki az összegyűrt papirost és tudta, hogy amíg a lány őt nézi, addig – mert férfi – csak befelé sírhat.
Levél – gondolta a lány.
Az jó, az valódi.
Izgatottan hajtotta szét a lapot, aztán nézni kezdte a betűket:
˝A múltban élsz és én a jelenben szeretlek.˝
2008.08.16.