A történet tulajdonképpen egy fejlődés regény, ami nem csak a saját fejlődésem története, hanem az általam létrehozott önsegítő közösségé is, pontosabban a mi történetünk a hálón és a hálón túl, ahogy időnként összekapcsolódik, majd elválik az életünk, ahogy változunk a közösségben, és ahogy a közösség változik általunk.

11 év után próbálom összefoglalni mit csináltunk, elmondani, milyen buktatói vannak, mik azok a hibák, amiket nem szabad elkövetni, tanulságul azoknak, akik valami hasonlót csinálnak majd a jövőben.

Ezt a könyvet tehát elsősorban azoknak a szakembereknek szól akik fantáziát látnak az internetes segítésben, közösség építésben, másodsorban pedig maguknak az internet használóknak, akik próbálgatják a hálólét lehetőségeit, de látják e létforma korlátait is

Elején leírom a kezdetet amikor még azt hittük, hogy az internetes lelki segély hasonlóan működik mint telefonos testvére, csak éppen kiiktatjuk a hangot és helyette írásban kommunikálunk. Viszonylag hamar rájöttünk arra, hogy mekkorát tévedtünk, hiszen itt nem 2 ember (segítő és segítséget kérő) között van kizárólag kommunikáció, hanem mindenki beszélgetett mindenkivel, ami már a csoport terápiás ülések netes verzióját idézte. Persze egészen más. Egy teljesen új dolog, aminek a szabályai még nincsenek kidolgozva, ergo egy izgalmas kísérlet

A Behálózott Psyche tulajdonképpen 4 részből áll. Egyik része a narráció, amiben elmondom – nagyjából kronológiai sorrendben – magát a történetet.

Következő része egy kis tudományoskodás, ami először nem is volt benne, de a pszichológusok – akiknek elküldtem – meglehetősen hiányolták a szakmai részt, így pótlólag beletettem.

Ez után jönnek azok a témák amik chaten és fórumban a legnagyobb népszerűségnek örvendtek. Ilyenek a drog, az alkohol, a netszerelem, az online segítés lehetőségei és korlátai, az internetes agresszió. Ezekről a témákról a közösség tagja vallanak egymásnak és önmaguknak. Miközben olvassuk a véleményeiket, megismerhetjük magát az embert, beleláthatunk a szövődő kapcsolatokba, úgy a rokon, mint az ellenszenvekbe is.

Végezetül jönnek az esettanulmányok. Hét esetet írok le, mind a hét ember egészen rendkívüli egyéniség. Az esettanulmányokhoz interjút készítettem velük, amiben vallanak önmagukról, arról, hogy hogyan kerültek a közösségbe, mit vártak, és mit kaptak tőle, milyen irányba vitte tovább az életüket, és hogy szerintük, hogyan lehetne még eredményesebb a csapat. Az interjúk után chates beszélgetések (amikben szerepelnek), fórum beírásaik, saját költemények, vagy blog részletek következnek
Van köztük alkoholista, van aki a kislánya halálát szeretné a segítségünkkel feldolgozni, van olyan akinek nem sikerülnek a társkapcsolatai, van munkanélküli és a többi..
Egyik nagyon érdekes, és jellemzően interneten előforduló eset, az áldrogos esete, aki másfél esztendeig játszta a megtérni vágyó rosszfiút, és csak utána derült ki, hogy se nem fiú, se nem drogos.
Izgalmas eset még az öreg hippié akinek utolsó éveit végig kísértük, vele nem készült interjú, fórumba sem írt, így kizárólag a chatlogok vallanak róla és némi narráció. Tulajdonképpen az ő esete az ami köré megírtam a könyvet, az ugyanis már meg volt, és elhatároztam, hogy előadjuk a csapattal mint drámát, de nem találtunk olyan közösségi tagot aki el tudta volna őt játszani és mindenképpen meg akartam őrizni lamert nekünk és a világnak. Ma is úgy érezzük, mintha valamiféle arkangyalként vigyázna a Psychére.