Ez is megvolt, ki lehet pipálni. Reggel fél nyolckor indultunk. Kivételesen, csoda volt. Máskor a tervezett induláshoz képest plusz fél óra egy óra, de most nem. Most pontosak voltunk. Lehet azért mert jött anya egyik munkatársnője is. Szóval elindultunk. Először megálltunk a kis árusnál az aradi úton. Meg is láttunk egy tök jó cserépedényt, meg római tálat. Csak 30 lej volt. Olyat tuti veszünk majd. Apa is azt mondta. Utána indultunk tovább a cél állomásra. Előttünk volt még 70 km. Többnek tűnt, de csak odaértünk. Megnéztük a Piata Victorieit, a Piata Uniriit, a Hunyadiak kastélyát de sajnos a Mária Terézia bástyát és a Vastuskós házat nem tudtuk megnézni. Felújították őket. Csináltam képeket. Van ami sikerült, és visszaadja azt amit szerettem volna. De olyan is akad, ami sajnos nem lett annyira jó. Ilyen az élet!

Az egyik kisebb községben vagy faluban búcsú féle volt. Nem árultak olyan sokan, nem is árultak olyan sokat. Szinte mindenhol játék volt, nyaklánc, karkötő volt. Még lufi sem volt. Jah meg álarcokat is voltak. Ott vettem egy mozgó virágot, meg mágneses nyakláncot.

Hazafele másik úton jöttünk. Makó fele indultunk, most arra is megnéztük milyen az út. Hosszú volt, de legalább változatos. Arad fele már ismerős kicsit de Makó fele még nem jöttünk.

Ugyhogy most álmos vagyok meg fáradt. A fejem is fáj, nemsokára vacsi aztán irány feküdni. Holnap munka. Kezdődik az őrült hét.

Tags: látnivaló, nyaklánc, Románia, Temesvár. makó

This entry was posted on vasárnap, augusztus 29th, 2010 at 17:04 and is filed under Uncategorized. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.