D.Winchester

Én pici életkém pici történetének pici vázlatja

Grand Piti

Posted by dwinchester on november 6, 2009

“Az ember választja a betegségeit. (…) Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod önmagadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt “tünetekkel” címkézd fel a bajt. Vállald magadat! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl.” Vavyan Fable

Hát ja ezt kéne mindig elkerülni: az önsajnálatot. Lassan kezdődik, pici léptekkel, jólesően kimondjuk magunkban mennyire szerencsétlenek vagyunk, az egész világ csak bánt. Ha ezzel a tudattal fekszünk le akkor ezzel is kelünk, aztán meg mire ráeszmélünk már a kiútat sem látjuk, csak süllyedünk a saját magunk kreálta pöcegödörben. Jó mélyre. Aztán meg dögönyözünk még benne, amíg rájövünk, hogy szánalmas amit csinálunk és már levegőért kapkodunk.

“Senki sem bánt, nem fenyeget. Mégis úgy érzed, összeroppansz, nem bírod tovább, sebek fakadnak fel benned, vérzel belül. Hangok, képek – s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket; lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak, összecsapnak tudásoddal, nem bánják, állod-e; s te nem állod. Leülsz. Pihenned kell. Töröd a fejed. Kimenekülnél. A visszaút ismerős… túl könnyű lenne visszamenni. És ha előre mennél? Mit találhatsz?… Talán csak álmodod. Rémálom kategóriás őrület. Még mindig felébredhetsz. Láthatod, van esély.” Vavyan Fable

“Ahogy telik-múlik az élet, egyre kevesebb dolgot nézünk, de azt egyre élesebben látjuk. A léghajóból is ki kell dobálni a felesleges cuccot, hogy magasabban szálljon. Akinek nincs szíve kidobálni: az nem repül.” Vavyan Fable

Add A Comment

Security Code: