Palacsinta, ó véres palacsinta!!

Posted by dwinchester on október 22, 2009

Nyaa… aszongya gondoltam egy szépet, és nekiálltam palacsintát csinálni. Még a sztori elején hozzá kell tennem, hogy teljesen, abszolút, csakis kizárólag egyedül voltam itthon. Segítségem nada sőt még egy fia védőszentet sem tudtam felhozni könyörgéshez, aki híres palacsintasütő mártír volt, és az Inkvizíció vígan üldözgette e ördögien finom mesterség gyakorlása miatt. Így teljesen reményvesztetten, de annál nagyratörőbben álltam neki. Mondtam én: Te, palancsinta nem fogsz ki rajtam, teremtés koronáján, férfiak gyöngyén! Hát igen. Elég szánalmasan festettem abban a konyhában, idegen terepen. Kb. 20 szakácskönyvet túrtam fel, míg a palacsintatészta legegyszerűbb leírását megtaláltam. Ha jól sejtem, az a könyv ugyanolyan debill kezdő szakácsoknak szólt, mint én is lennék.

Első pont: vegyél fel egy kötényt. (bakk nem nagyanyám vagyok én minek az??)

Második pont: szedd össze az alapanyagokat! Hozz a tyúkólból 3-4 tojást. Ehhez kb 25 deka liszt, még testmeleg tehéntej kb négy kanál, jó kis libazsír, cukor, só. Na bakk ekkor kezdtem el gyanakodni hogy mégsem ebben a században írhatták a könyvet. Na a tyúkólból nekem már egy életre elég. Gondolom tudja sokmindenki, milyen az. Hatalmas törést jelentettek gyermeki lelkemben azok a látogatások… Szóval  frissen vásárolt szalmonellakezelt tojáskákkal kezdtem. Igen a testmeleg tehéntej is megvolt… jó mikrós de a mai világban…?? A többi alapanyagot hős gyűjtögetőként beszereztem.

Harmadik pont: hányd egy tálba az összes hozzávalót és gyúrd. Na jó ez a leegyszerűsített verzió, szépen le volt írva mit mivel hogyen kell, de én nem fogtam fel. Ekkor jöttem rá, hogy nem is olyan hülyeség a kötény. Bár még mindig megfejtetlen, már-már misztikus rejtély számomra, hogy miként  került palacsintatészta a sliccem belső oldalára… De amúgy az egész konyhában fellelhetőek voltak a háború nyomai. Gyúrom-gyúrom az eléggé morzsás tésztát, már veszem elő a deszkát, meg a nyújtófát, amikor elkezdett derengeni, hogy jéé anyától nem azt láttam hogy felvagdalva rakja oda a palacsintatésztát sülni hanem vhogy önti, merthogy elvileg folyékony halmazállapotú. Aztán eszembe jutott a lényeg: a víz. Na bakk rohantam csap alá, folyattam is a tésztára rendesen. Rövidke két-három perc után kezdtem sokallani a vízmennyiséget. És hát igen. A csomómentest, mint fogalmat az én kis szörnyszülött palacsintám nem ismerte. Nem tudom mért jutott akkor eszembe Frankeinstein. Már csak egy-két villám kellett volna és életre kel a művem. Hujjujjujj.

Na az egész folyamat előről. De már a sütésig eljutottam. Erről inkább no comment. Már annyiszor parodizáltak palacsintasütést, hogy nekem felesleges leírnom. De azok az emberek nem ám csak úgy megjátszák ezt, neem. Erre születni kell. Lényeg annyi hogy borzalmas alakúak lettek. A szabályos kör alak helyett lett ebből kocka, nonfiguratív, kisautó, sarki róka alakú de legalább én csináltam:)) Aztán rájöttem, hogyha nem tekerem hanem hajtogatom, akkor nem tűnik olyan gagyinak. Az én első palacsintám… Állaga gyatra, íze borzalmas de az enyim. Hát, nehéz szülés volt. Továbbiakban inkább ráhagyom a szakértőkre a dolgot és messziről elkerülöm a konyhát. (És még el is kellett takarítanom magam után pff)