Show must go on

Posted by dwinchester on október 17, 2009

“Különös, a kölyökkor elveszett, megfakult, letörölt hímpora utáni vágy váltotta ki a legfájóbb nosztalgiámat. Hiszen az tesz mindent olyan ragyogóvá, édessé, kívánatossá, az tartja távol a vaskalap józanságot, köznapiságot, unalmat. Az teszi velünk a varázslatot: míg velünk van, úgy tudjuk, a meséből származunk, álomi szabadon. Csodát tenni és érteni egyaránt képesek vagyunk.”
	Vavyan Fable

 

Megtörtént a nagy esemény: kaptam egy szép szalagot a zakóm jobb oldalára. Jahh és táncikáltunk meg énekeltünk 1000 ember előtt. Meg ne felejtsem el a bált is, ha már olyan szépen összehozták nekünk. Hát ezt is megértem. A tárgyi bizonyítékokat igyekszem mélyen eldugni majd a szekrényem hátuljába. Márha megkapom. Azért remélem annyira nem lett ciki. Bár már úgyse nagyon izgat. Történt, ami megtörtént. Végülis nem volt rossz, viszonylag jól éreztem magam. Csak minden olyan “megcsinált” volt, nem volt az az érzésem, hogy mi így négy év után összefortunk egy családdá, de ha még egy kis összetartó közösséggé. Addig nem ismered meg az embereket, amíg nem látod mennyire képesek megmutatni a határaikat, hogy most eddig vagyok én, aztán ez meg már egy álarc, amit magam elé teszek, hogy mindenki ezt a cukormázas valamit lássa. Furcsán idegennek, felnőttnek éreztük magunkat, ahogy ott ültünk egymás mellett puccba vágba, feszélyezve nevetgéltünk, kínt-kínlódva felkérve egymást egy-egy táncra. Most először tekintettünk egymásra felnőttként, volt akinek jól állt, volt akinek nem. Azokkal, akik közeli barátaink, könnyebb volt feloldódni, velük élvezhető volt ez a négy év. Aztán meg ha majd mindenki másmerre megy tovább, ki tudja mi marad  majd ebből? Új élet, új barátok blabla. Lényeg: a társaság összképén nem sokat sikerült ezzel az estével változtatni. Továbbra is maradnak az egekben fennhéjázók, meg maradnak a földön ragadtak. Majd meglátjuk ki viszi többre. Legalábbis emberként. Addigis hajrá!!

“Mivel szeretem, ha győz az igazság, ezentúl inkább moziba járok, mint az életbe.”
	Vavyan Fable