Így mondhatni az élet küszöbén elgondolkodik néha az ember, hogy vajon mit is csináljon az életben, miben tudja megállni a helyét, hogyan tudja megtalálni a jövőjét, amiből élhet, ami majd a biztos anyagi hátteret adja meg számára.
Hosszasan gondolkodtam én is, hogy vajon mit tegyek.
Elég sokat vívódtam, hogy elsődlegesen vajon a jogászi pályát válasszam, vagy maradjak az általam kevésbé szeretett könyvelői pályánál. Hát igen, ha az ember belegondol, hogy szinte már teljesen elvégzett egy egyetemet, és a sok küzdelem, harc, vizsga után visszatér egy olyan pályához ami “alacsonyabb színvonalú, megbecsülésű”, ráadásul nem is szükséges hozzá a jogi egyetemi végzettség (egyáltalában véve egyetemi végzettség), .. nos igen, elég komoly döntésnek kell lennie.
Ha hozzávesszük, hogy, hosszú évekig nem is tudtam mást elképzelni, mint azt, hogy jogász legyek, hogy védjem az embereket jogászként, a jogaikat és álljak ki értük, vagy büntessem meg a bűnelkövetőket ügyészként,… igen régi nagyon hosszan domináló vágy ez.
A döntés tehát egyáltalán nem könnyű, és nagyon fontos döntés kell legyen.
Azt hiszem jól döntöttem. Legalábbis a jelenlegi pillanatnyi helyzet, és az érvek több okból is a döntésemet támasztja alá, alapozza meg.
Jogászként sajnos manapság nem nagyon lehet megélni akkor ha nincs már megszerzett jól csengő neved a pályán, pusztán kezdőként. Ügyészségre pedig nehéz bejutni. Nagyon sokat lehet arról is hallani szakmai berkekből hogy a már évek óta szakmában dolgozó jogászok menekülnek ki a praxisból, 8 órás munkát vállalva; hogy büntetőjogi ügyvédek szinte egymást tapossák egy egy “kevésbé megbecsültnek, pontosabban lenézettnek tekintett kirendelt védői feladatért”, hogy hónap vége felé még nincs gyakran jövedelmük jogászoknak, mert nincs megbízás,.. stb stb… de a költségek minden hónapban ott sorakoznak, és nem is kevés összegről beszélhetünk.. nem csoda hogy mindenki menekül e pályáról aki nem él belőle már most betonbiztosan meg.
Folytathatnám, saját tapasztalatból hallott hírekkel, pécsett belvárosban ügyvéd bejáratott ügyédi irodát ad el, ismerős rokona ügyvédként pécsett bezárta az irodáját mert tönkrement, és stb stb…
… szóval tényleg rájár a rúd manapság a jogászokra….
kezdőként a pályán maradni és megélni irtózatosan nehéz küzdelmet jelent hónapról hónapra….
Ez tehát a mérleg egyik nyelve. Amibe persze beletartozik “álmaim hivatása”, és elhivatottság a pálya iránt….
A mérleg másik oldalán pedig ott van a régebben elhagyott könyvelői pálya. Nem olyan nagy megbecsülést ad, mint a jogászi pálya, bár bizonyos szempontból itt is fel lehet használni a jogi diplomát, részben adótanácsadói végzettséghez, részben az adójogszabályok értelmezéséhez.
Azonban e pálya mellett sokkal több érv szól. Ha bele gondolok, azért nem annyira rossz pálya ez, és meg is lehet szeretni, ha az ember összpontosít rá. Ha csak azt vesszük, akkor lehet ez a pálya jelenleg és úgy néz ki a szakmai helyzet miatt hosszú évekig, évtizedekig ez a pálya lesz kifizetődőbb, és sokkal biztonságosabb.
Igazából szeretek könyvelni, és szeretek pl adóbevallásokat is kitölteni, bár maga a munka kicsit monoton,de azért szerethető;… csak egy kicsit elragadott, illetőleg magával ragadott a tudat, hogy jogász leszek 
De soroljuk is fel a konkrét, döntéshez vezető érveket:
a legelső és legfontosabb ami annak idején elsőként jelent meg, az az, hogy apu betegeskedése miatt ha valami történik vele hirtelen (aminek elég nagy az esélye sajnos már) akkor miből fogunk megélni? Eddig jóformán pusztán csak apu nyugdíjából éltünk, anyunak mindösszesen csak 14.000 ft házastársi pótlék jut, ami évek óta már nem emelkedik. …. ebből nem lehet megélni.
A hónapok, évek során, hiába próbáltam, sosem sikerült apu nyugdíjából úgy félretennem pénzt, hogy tudjak ú.n, vésztartalékot képezni… márpedig ha vele valami történik, akkor egyik napról a másikra O ft-ból kéne megélnünk, addig amíg anyunak meg nem ítélnék az özvegyi nyugdíjat… ez egy nagyon komoly teher volt a mindennapok során, főleg amikor láttam apun, hogy néha nagyon nagyon rosszul van, és a rák is elérte sajnos őt is,… s már nem is fiatal, már a 81. életévében jár… anyu is idős már…
Legalább ilyen fontos tényező volt az a sajnos manapság mindenkit érintő helyzet, hogy a mi korosztályunk sajnos már az állami nyugdíjat mint intézményt nem fogja tudni hasznosítani, nem fog tudni megélni öreg napjaira, hacsak félre nem tesz önmaga saját jövedelméből.
Ekkor jött a második hidegzuhany, hogyan, és miből tegyek félre és főképp mennyit? Kiszámoltam, ha 25 évig dolgozok, akkor is havonta kb 25-30.000 ft-ot kéne eltennem ahhoz, hogy nyugdíjas koromra viszonylag meg tudjak élni középszinten, vagy úgy ahogy ma pl jelenleg élünk. (hát nem vagyunk túl gazdagok, néha nagyon meg kell nézni, hogy mire mit költök) És vajon öregen, majd 65-68 évesen (lehet akkor már 70 év is lesz a nyugdíjkorhatár…. talán meg sem éljük) is munkába járni, esetleges betegségekkel “gürizni”.. nem épp kellemes gondolat.
Ahhoz pedig, hogy ne csak megéljek és a rezsit is fizessem, de még mellett ennyit félre tudjak tenni…. hát eléggé elérhetetlen jövedelem kéne.
Lelki szemeim előtt azért néha felsejlik, hogy vajon mi lesz azzal a több százezer emberrel, vagy millióval, akik majd 10-20 év múlva lesznek nyugdíjasok, de nem lesz miből megélniük….. az éhség sokmindenre ráviszi az embert… talán rabolni, ölni fognak nem is kevesen csak hogy meglegyen a betevő falatjuk? .. talán elveszi az ember eszét az éhség és az a tudat, hogy esetleg valaki el kellene tudnia tartani , de nem tud……. azt hiszem ebbe jobb egyelőre nem is belegondolni., de félek nem járok messze az igazságtól.. jövendölésem során.
A pillanatnyi anyagi helyzet megoldása vezetett arra a gondolatra, hogy amíg egyetemista vagyok, addig kellene valami kis jövedelem, azaz vállalkozást kellene indítanom, és így a járulékfizetést egyetemi jogviszony miatt el tudom kerülni, illetőleg egy vállalkozást fel tudok virágoztatni addig, hogy megélhetést adjon, ha esetleg nem kapnék jogászként munkát hosszabb ideig. Ez megoldás lehetne arra is, hogy ha apuval valami történne lenne valami jövedelem, amiből meg tudnánk élni.
A másik pozitív érv, az, hogy egy vállalkozásban élni, dolgozni sokkal vonzóbb életpálya, mint napi 8 órában gürcölni. Nem a munka miatt, inkább amiatt, mert saját magam osztom be az időmet, ha valamit el kell intéznem meg tudom tenni, annyi jövedelmet veszek ki amennyire épp szükségem van, nem kell reggel 6 körül felkelnem hogy induljak melózni, és este 6 után hazaérve fáradtan belerogyni a fotelbe, nem vagyok helyhez kötve, időm nagy részét számítógép mellett tudom dolgozva tölteni, ergo akár a Balcsi partján is tudok dolgozni nyáron, mobilitás jellemzi a vállalkozást.
Nagyon fontos szempont, hogy nekem biza azokon a bizonyos napokon nagyon erős görcseim vannak, amit ugye sokkal könnyebben át lehet vészelni ha ágyba fekhetek, nem kell épp buszoznom , vagy benn ülnöm egy irodában…. s erre nem kell senkitől sem engedélyt kérnem vagy szabit kivennem….feltéve ha adnának…
Azt hiszem sokkal jobban is keresek majd vállalkozóként, mint 8 órában… épp beszélgettem nemrég egy itteni lakossal, kedves fiatal hölgy, aki színházban dolgozik, hetente hét napot, vasárnap is, 10-11 órától naponta estig, és mindezt havi 70.000 ft-ért.. nem beszélve a bizonytalanságról, illetőleg a kiszolgáltatottságról… Egyszerűen nem tudja mi lesz vele, mi lesz velük a jövőre nézve.
Nagyon fontos szempont az is, hogy egy másik kedvenc szakma berkeibe is akár be tudok kapcsolódni ( és ezt tervezem is), ha vállalkozó vagyok. Ugyanis vállalkozás mellett (igaz elég nehéz, és sok időt elvesz, tanulást kíván, de legalább egy új szakma tudását adhatja) nappali tagozaton tudnék tanulni egyetemen pszichológia szakon. A pszichológia szakról el kell mondani, hogy középiskolás koromban egyszerre volt jelen az életemben az a gondolat, hogy mi legyek vajon: pszichológus, vagy jogász. Azt hiszem akkor a döntésben az is közrejátszott, hogy legnagyobb megdöbbenésemre egy kedves ismerős a pszichológusokat pusztán “mások lelki szemetesládájának” titulálta…. miközben erősködött arról, hogy neki is mennyire tetszik az a szakma, pálya.
A pszichológia mindezek ellenére végig kísérte egyetemi éveimet, többször terveztem azt, hogy egyetem után esetleg levelező tagozaton elvégezem, hisz jogászként is pl nagy hasznát tudnám venni ezen ismereteknek….
Vállalkozás mellett pedig megvan adva a lehetőség, ha mégis arra adnám a fejem, akkor megkezdhetem a tanulmányokat akár nappali, akár levelező tagozaton. (persze a matek jelentős visszatartó tényező, talán akadály is, hogy nem tudom befejezni a szakot miatta., … de legalább a lehetőség és az, hogy megpróbálhatom .. az megvan,, és ez nagyon fontos…) Azért szerintem ha könyvelőként végigvittem a statisztikát és közgazdaságiban a matekot… talán mégsem lenne olyan óriási nagy akadály a matek pszicho szakon. Legalábbis hallottam olyan véleményeket, hogy nem is olyan vészes a matek, illetőleg speciális szakmára irányuló jellegű inkább.
Másrészt még az is közrejátszott, hogyha most a könyvelői pályát választom, és ezt tekintem végleges tevékenységnek, az nem jelenti azt, hogy véglegesen lemondtam a jogászi pályáról. Hisz könyvelőként is fejleszthetem jogi tudásom, ha van rá lehetőség akár saját erőből is le tudom tenni a jogi szakvizsgát, annak birtokában pedig a könyvelés mellett talán a jogi pályát is folytathatnám … hisz azért bizonyos lehetőségek mindig megmaradnak, tehát nem fordítok teljesen hátat ezáltal a jogi pályának.
Míg jogászként ha azt a pályát művelem, csak azzal foglalkozhatok, könyvelőként minden mással is a vállalkozás keretein belül.
Ha pl megszerzem a pszichológusi végzettséget, azon túl, hogy kamatoztathatnám kedvenc kis közösségemen belül, (Pesten élve élő találkozók hétvégenként, csoportfoglalkozások, pszichológiai játékok, stb) talán még jövedelemkiegészítésnek is elmenne a privát segítő tevékenységen túl. Milyen szép is lenne igazából nem is tudom kinek lenne nagyobb szüksége a másikra, nekem rájuk, vagy nekik rám
A vállalkozást idővel olyan szintre fejleszthetem, hogy fizetett alkalmazottak végeznék a munkát, én pedig az ügyfelekkel törődnék, tartanám a kapcsolatot, illetőleg a többi tevékenységgel is tudnék foglalkozni, persze az idő és más tényezők adta korlátokon belül. De azt hiszem menne Ez adná a megélhetés alapját többünknek Viszont minden esetben a könyvelés adná a megélhetés és a vállalkozás fő tevékenységét.
Nyaranta egy Balaton-parti nyaralóban lehetne tölteni az időt, a csoport, a tagok oda jöhetnének hétvégenként, vagy aki a közösségből szeretne lejönni a Balcsi partjára; eközben ott lehetne dolgozni is, illetőleg a vállalkozást irányítani is, és a közösség is fejlődhetne. Ha szükséges, onnan fel lehetne menni Pestre bármikor. Ősztől tavaszig pedig Pesten, ott tartva a csoporttalálkozókat.
Valahogy nem is tudom elképzelni máshogy az életemet, a jövőmet, mint a közösség építő tagjaként, illetőleg olyan tevékenységeket folytatva, amiket szeretek, ami boldoggá tesz.
Szép tervek … remélem megvalósítható. .. milyen szép is lenne
Azt hiszem, és azt szoktam mondani, hogy az emberi élet e szempontból csodálatos, magunk urai vagyunk, mi magunk döntünk mindenről, s ha vágyainkat terveinket meg szeretnénk valósítani arra korlátlan lehetőségeink vannak, csak rajtunk múlik, előttünk rá az egész élet. Csak a mi döntésünk és kitartásunk az alapja.
Terveink megvalósításához előttünk áll az egész élet……., éljünk hát vele.