m.helyen kritizáltak az öltözködésem, kinézetem, ízlésem (micsoda könyveket olvasok…Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal… kérdezzem meg ki ismeri a sorokról..).. részbe igazuk van, de a könyves dologgal nem értek egyet. lehet, hogy vicces címe van,  de egy nagoyn jó könyv, arról meg nem tethetek, hogy nem ismerik, szerintem csak I. hallott a szerzőről, ami szomorú.. erre mondom nekik szégyelljem magamat, mert ilyen könyveket olvasok? erre meg valami olyat mondtak, hogy műveletlennek tartom őket.. de hát ha ők kezdték, mindenkinek meg van a maga ízlése, ezt el kéne fogadni szerintem. oké, a hajam, a külsőm nem jó, akarok és rajta változtatni..pl.  egy normális fodrászt kéne találni, aki nem olyan drága. nőisebben is szeretnék öltözni, de eddig nem találtam olyan ruhát, ami nőies, szép -nekem is tetszik-, jó árban van és jól áll nekem.

meg hogy különc vagyok, mit csináltak velem a szüleim – kedvenc témám- jaj, de unom már.

nem vagyok különc, nem tehetek arról, hogy pl. más dolgok érdekelnek engem, mint az átlagot, ja ha ez azt jelenti, hogy különc vagyok, akkor igen, de amúgy utálom ezt a kifejezést, mert kb. olyan mintha azt mondanák, hogy hülye vagyok.

próbálok jól kijönni az emberekkel, de úgy érzem néha, hogy akármit teszek, úgyis rossz, úgyse tudok megfelelni senkinek, nem akarok antiszociális lenni.. egyszerűen csak néha elegem van ebből az egészből. hogy az emberek kitalálnak valamit, alig ismerik a másikat, aztán elmondják az egész életét, hogy mit csinál. lehet, hogy nehezen bízok meg másokban, de nem szeretem a pletykás embereket, azt se értem, hogy miért kéne mindenkivel megosztanám az egész életemet másodpercekre lebontva. én se várom el senkitől.

és azt álmodtam, hogy férfi vagyok.

a végén még tényleg megőrülök. :/

http://liszteslada.blog.hu/2012/04/14/daily_lama_1#axzz1s3Fk2vYQ

Better Never Than Late

elhatároztam régen. hogy rendesen kitakarítok, de csak tologatom arrébb a dolgot.

ma délután fél ötig aludtam és utána se volt kedvem kikelni az ágyból, olyan ritkán van, hogy ennyit lehet aludni.

mit akartam írni, a rajzot is kéne csinálni, tegnap munka közben eszembejutott néhány ötlet, meg rajzoltam is elrejtve a végén, hogy el ne felejtsem.

nagyon érdekes megfigyelni, hogy stresszes helyzetekben, hogy előjön az embreknek az igazi érzései.. az igazi gondolatai, mintha csak hirtelen lefolyna a színészekről a smink.

nem tudom, ez ennél bonyolultabb lehet. talán kár ezekbe belemagyarázni ennyit. mikor van igaz érzés egyáltalán? igaz gondolat? és ha valaki egyszerre több dolgot gondol igaznak, de az ellentétesek egymással, akkor mi van?:D jaj. ezekbe nem megyek bele, konkrét példa kéne, de nem jut eszembe, lehet szimplán hülyeség ez az egész

mindegy

egy blogon olvastam, hogy milyen üres a mai világ, a mai emberek, minden eldobható, értéktelenné váltak a dolgok, nincs nagyon underground kultúra, ami van az is csak ilyen műdolog, tökéletes alkatú modellek tetkóval, ez az underground sokaknak..

nem éltem régebben, de valahogy tényleg olyan üresnek tűnik minden, tényleg nem akarok károgni, de mintha elkopott volna ez az egész, nemcsak a kultúrára értem.. valahogy az emberek robotokká váltak, nagy része.. tudom, hogy nekem nem kéne ilyenket írnom, mert blablabla..

van az embereknek néhány éve, amíg fiatalok, addig tök jó minden, amíg nem tudják mi vár rájuk, amíg nincs ez az állandó harc, ez az állandó pénzhajhászat, adjuk el magunkat fillérekért dolog, és közbe hülye szerepeket kell ajánlott felvenni, utálom ezt az egészet, de közbe nekem is kell mit enni, szeretek könyveket vásárolni, szóval bele kell nyugodni, csak néha jó emiatt nyavajogni.

egyik álmomat elfelejtettem, másikba meg egy buliba voltam, volt ott egy volt oszt.társam is, de nem tudom nem ismerete nagyon ott senkit, a volt oszt.társammal se szoktam összefutni.. ez nem is érdekes, pizsamába voltam és füvet akartam valakitől kérni. és ennyi volt, a másik álmom érdekesebb volt talán.

Schmit Pál meg lemondott, de majd még megpróbálja a nagydoktorit. Ma kivételesen megnéztem a híradót, legjobban a gyökérkezelésen átesett tigris tetszett.

Warhol képek:

hehe The Art of Trolling

a legjobbat majdnem elfelejtettem, Lady C.  munkatársam teljesen belezúgott egy pasiba a  gyárba, aztán mikor ment el a környéken, elkezdett remegni a  keze, meg mindene – ülni alig bírtuk, ezért helyett kellett cserélnünk, mert az övé nehezebb művelet volt, amihez  több kézügyesség és kevesebb kézremegés kell… nagyon vicces volt meg aranyos, izzadt is meg minden, szeretnék ennyire belezúgni valakibe.  aztán jött a főnök, mondta neki Lady, hogy ne merészeljen odaengedni senkit hozzánk, mert akkor +elhagyja+… erre a főnök kérdezgette, mirpl, kiről van szó, Zs-től kérdezte (ő a legbeszédesebb a soron, 12 órán át egyfolytában beszél) van-e selejt, de közbe tátogva, hogy kiről van szó., aztán, Zs mondja, hogy nincsen.. de mikor leesik neki, tátogva válaszol.. olyan vicces volt, először azt hittem, hogy csak viccelődika  főnökkel, de aztán elmesélték mi volt.. azt nem láttam, hogy a főnök tátog.. viccesek voltak.

talán majd írok többet Londonról, de nincs kedvem napokra lebontva írni hosszadalmas bejegyzéseket….. nem lehet leírni szavakkal úgyse.. meg mindenki efelől kérdezgetett a napokban. hálisten a bőröndöm is megérkezett, igaz a fogantyúja letört, azt mondták megjavítják, e-mailre küldenek jegyzőkönyvet. volt itt a házatcserélniakaróember. nem tetszett neki, hogy nincs befejezve a ház, sokat kellene rá költeni. a többi háznál ahol volt eddig azokat eladták már, ez lehet az egyetlen esély, hogy az összes többi házat, amit kinézett eladják, vagy csak kéreti magát, kevesebbért akarja..

Hoe gaat het met u?

nagy nehezen elaludtam nappalos előtt, ma, éjfél után jóval, hogy keljek fél négykor. aztán pont az álomba voltam.

kettőre emlékszem.

egyikbe szilveszter volt és egyedül voltam a városba, ami érdekes volt, hogy csend volt, senki nem volt a közelben, mondjk én se a város közepén lófráltam, de akkoris így utólag belegondolva semmi se utalt rá, hogy szilveszter van, csak tudtam. ennyire emlékszem.

másik is csak ilyen kis töredés. eladtam három-négy képet összesen 30E-ért. .

amúgy meg. készülök az utazásra, tanulgatok nyelveket, olvasok, rajzolok.

az egész család már azon gondolkozik, hogy valahová ki kéne menni, elköltözni, elhagyni az országot.

nem akar senki ilyen időkben házat venni, cserélni…

azt hallottam, hogy Japánban amikor válság volt, akkor a munkásoknak adtak fizetésemelést, hogy többet költsenek, így lábaltak ki belőle.. de  nem tudom ,ennek még utánanézek.

Zs. munkatársam kérdezgetett, tanítgatott németből.. jó volt, semmi t se tudok, de legalább rájöttem ,hogy kell néhány szót kiejteni:)) ja meg voltak különböző tesztek, tanórákról szó, kinek melyik tetszett,  ment a hülyéskedés is.. Zs. nagyon vágja a törit, Lady C. meg a periódusos rendszert, kicsit hülyének éreztem magam..  évszámok…brr. hálistennek a matekot hanyagoltuk.

Hoi! Dank je, met mij gaat het goed

jaj mit akartam még írni.

most úgy érzem hogy fordulóponthoz érkeztem. vagy nem is tudom, talán inkább vágyok arra, hogy nagy változások történjenek.. talán a tavasz miatt is, megújulás, tervek, célok, ……..

öh. na de ne kiabáljunk el semmmit.

tény, hogy innen el kell mozdulni. mert.

egyik részem odaszaldna, másik amoda, harmadik meg csak feküdne és nézné a felhőket….

belezuhannék szerelembe… nem tudok szeretni ettől félek

átváltoznék és teljesen ellentétes dolgokat csinálnék, mint amit eddig

böjtölnék, de úgy hogy nem  dolgonék közbe, elvonulnék… hátha….

Lemondanék és hinnék,  csak nem tudom, hogy miről, és miben.

és vezet-e valahová?

hülye álmok

mégse idézek, mert nem találom, de a hajléktalanokat hozta fel példaként… (előző bejegyzéshez kapcsolódva)

álmok megint.

egyikbe valami iskolába voltam, nagyon nem emlékszem pontosan, de elég rossz volt az a rendszer.. nem a tanárok miatt, hanem a felsőbb vezetés miatt, hülye törvények..stb.. aztán jöttek valakik a minisztériumtól vagy fene tudja honnan, ilyen fejesek.. mert történt valami bűncselekmény (ami szerintük az) és jöttek elfogni a tetteseket, követni kellett őket, de én tudtam, hogy ha bevisznek minket nagyon nem lesz esélyünk a visszatérésre.. a legrosszabbra lehetett gondolni, ezért valahogy elmenekültem onnan, gyorsan elszaladtam..

ilyen nagy kertes házak voltak a környéken, jól kibiztosítva az állatok ellen, mindenfajta állatot tilos volt tartani, csak időnként lehetett kitenni kaját… de ha valakit rajtakaptak, hogy rendszeresen eteti az állatokat, azt elfogták.. ennél a háznál meg ilyen csapdák voltak állatok ellen, de jó nagyok, akár egy oroszlánt is el lehetett velük kapni, féltem is amikor elmentem mellette..

hát ez ennyi volt…

másik álmom

szóval kórházban voltam, ültem azon a viszgáló széken (vagy hogy hívják azt.. fogorvosi rendelőkben is olyan van) és nem tudtam mi bajom van. az orvosok rendesek voltak, de nem mondtak semmi konkrétumot, legalábbis nem emlékszem rá, a papírt nézegették meg beszélgettek valamit, az aszisztens meg az orvos.. aztán mondja az orvos, hogy diétáznom kell.. és valami olyasmit mond, hogy max. kétszer egyek munkaidő alatt.. de közbe meg mosolyognak, meg minden, ránézek lapra, annyit veszek ki belőle, hogy “2-3 kiló humor”..

hát nem tudom..

beküldtem csak úgy kiváncsiságból néhány “versemet” egy művészeti oldalra, hogy megnézzem mit szólnak hozzá. és az volt a durva, hogy sokaknak tetszett.. amire egyáltalán nem számítottam, nem álszerénység.. hanem mert tényleg nem tartom magam költőnek, összvissz, két hétig írtam kb., és próbáltam most is, de nem ment. aztán egy ideig nem válaszoltam oda, mert megijedtem, írták, hogy küldjek többet is, hogy könnyebben tudjanak dönteni, hogy beszavazzanak-e vagy nem…

de hiszen nekem van összesen olyan 10 ilyen versnek nem mondanám valami. érdekes dolgok ezek.

amúgy szerintem belőlem semmi nem lesz. mármint mindenbe belekóstolgatok, de nincs elég kitartásom.. meg nem tudok fegyelmezetten dolgozni, mármint letisztult, profi dolgokat sose tudnék alkotni..

eza verselés dolog, ez meg nemcsak úgy megy, leülök oszt írok 20 verset, és jajdejóvagyok.. hanem ezt is tanulni kell. nekem meg fogalmam sincs mi a disztichon, hogy kell rímelni, hogy kell ritmust adni egy versnek. és baromi őszintének kell lenni. úgy kell verset írni, hogy vállalni kell a legmélyebb érzéseket, gondolatokat, egy költő nem bújhat el, ha komolyan akarja venni, amit csinál.

rajzba meg könnyebb egy picit, de ott is tudni kell sok mindent. nem elég, ha minidg ugyanazt csinálom. és nem jó az, ha úgy csinálok mintha direkt csinánék rossz képeket, holott csak nincs meg a tudásom, hogy realista műveket alkossak, ezért trükközem össze-vissza. ez ez idő után unalmas, még nekem is.

prózához is érteni kell, szókincs kell hozzá, nyelvhelyesség.. stb. fel kell építeni egy írást. át kell rágni akár ezerszer is, hogy tökéletes legyen..

“Dolgozni csak pontosan szépen”

de számomra ez az eégsz csak játék.. nem szeretném munkaként csinálni. munkát szeretnék valami értelmeset, amivel lehet keresni.. ez meg.. nem tudom. mégis miért csinálom.. jó megmártűzni kicsit a képzeletben. ezért is szeretem az álmokat. de nem vagyok művészlélek. utálom azt a szót.

ezért is gondolok mindig ara, hogy abba kéne hagyni ezt a rajzolás dolgot is pl. sziszifuszi munka. de a gyári munka is az mondjuk, ha sok új van, akkor kétszer olyan jól kell teljesíteni, vagy háromszor, mert ők nem lehetnek mindeütt, de ha mégis odakerülnek egy nehezebb állomásra, akkor nem gyújtenek, vagy ami rosszabb átmegyünk negatívba.. vagyis, nincs meg az órai norma..

és azt később kell behozni..

de arra is számítani kell hogy elromlik valamelyik gép, nem ritka hogy több is..

valami van az OTP-vel, vagy nem tudom, de a terhelésekről tud sms-t küldeni, bezzeg a fizetésemről se küldött, se a mobbilomat nem tudom feltölteni (neten keresztül), mert nem küldi a kódot.

biztos nincs rá pénzük:S

anakondás álom

azt almodtam h baratnomhoz keszultam 15 orara. am en visszaaludtam 15:35-kor keltem. aztan siettem. a varosba megyek erre ott rohan X. de nagyon hulyen kb. mint a Monty Phytonban a Hulye jarasok miniszteriumaban volt. es azt mondogatja hangosan : “Anakoda, kobra! Anakonda, kobra!” en meg koszonok neki nem rogton vesz eszre. meg kerdezem h miert csinalja ezt. erre a jardan megjelenik vagy 3 hatalmas kigyo. o meg azt mondja mert meg sose fogott kigyot erre rendesen megfogja az egyiket. masik meg felem kozeledik. momdja vigyaztak mert az veszelyes. engemet a hideg raz ki.
kov. snitt.
gyorsan megyek a vill. megalloba. de kuderul h 4 villamos van a varosban es ahova mentem ott pont a 3, 4 sz. all meg ami nekem nem jo.
kov. jelenetben mar otthon vagyok kinyitom a hutot van benne 3 torta. kerdezem anyamtol milyen alkalombol vett ennyi tortat azt valaszolja h: a boltba rabeszeltek h probalja ki milyen finomak ezek a tortak. de o amugy se szereti a tul cukros dolgokat.

na ennek az alomnak se volt tul sok ertelme

megint egy álom

mentem dolgozni. volt oszt.társammal.Rasztával vhogy összefutottam meg ott volt még Kn. aki a való életben sorvezető. de dolgozott a sorunkon is keveset (hogy értse a dolgokat)- de itt az álmomban hajléktalan volt. vmiért megölelt. én meg elájultam. de ezt onnan tudtam meg, hogy telefonom Facebookon közhírré tétette, hogy elájultam. aminek örűltam is, mert legalább van bizonyíték hogy miért kések.
elötte beszélgettem velűk. baromira meglepődtem Raszta életmódján. az eddig is feltűnt hogy állandóan kinn van a városban. de azt hittem a programok meg haverok miatg.
munkája se volt. mindössze egy fotókiállítása.(az tényleg volt neki) kérdezgettem akar-e továbbtanulni. azt felelte tanulni akar. tovább nem.
namindegy. mikor magamhoz tértem akkor konstatáltam, hogy el fogok késni és hogy nem vagyok a buszon.
utazás rész kimaradt.
ott vagyok a gyár raktárépületében.
gyorsan átöltöztem (álmomban ott volt mellette az öltöző). gyorsan és idegesen felhívtam a főnököt, hogy mi a helyzet. magyarázott vmit mérgesen. meg azt hogy még 1000 ft-ba fog.kerülni ez a.késés. előjött úgy megállt előttem azt hittem párbajozni vagy verekedni akar (zömök, de izmos. középkorú férfi) (klmagamat inkább nem “írnám le”…) de hálisten nem erről volt szó. elkezdett vizsgáztatni. de nemcsak engem Rasztát meg Kn-t is. nem enléxem R-tól mit kérdezett. én japánul mindtam a számokat. de lenézően utasítt, higy közmondásokat mondjak japánul (egyet se tudtam. most mikor felkeltem akkor tűnt fel h nem is japánul beszéltemn hanem spanyolul meg zagyvául /ocho. nieve/…) idegességemben görcsösen újra és újrakezdtem számolni. kb. mint akit most visznek kivégzésre.
mondta azt is h miért nem indultam el időben (mindig fél/egy órával hamarabb ott szoktam lenni gyárban. én aki suliba heti 5 napból legalább háromszor késett… matekérettségin is. /erre nem vagyok büszke/)
még a munkáimat is szóbahozta miket csinálok gyári munka mellett. soroltam otthon gépelek. (tényoeg) meg még volt sok más munkám is namindegy késtem fél órát.
Kn-t is elkezdte vallatni. őt történelemből. meg is dícsérte. mert jó volt. kérdezgette miért nem tanul. dolgozik, ha ennyire okos?
mondta h jó ez neki. mittiménmit magyarázott. de felidegesített. megmindtam a magamét. h. biztos jó kint a hidegben aludni. meg attól félni h ki üti le az éjszakában baseballütővel

aztán csörgött az ébresztőóra

álmomban prosti voltam. és beleszerettem egy pasi selymes bőrébe. valami szobába voltunk. aminek volt vagy hat ajtaja én meg próbáltam az összeset bezárni… voltak mások is szomszéd szobákba ismerősösök.. és nagy ablakok voltak.
következő snittben meg már ott voltak a gyerekei meg a felesége. én azt akartam h menjen visszahozzájuk. talán a családját ismertem is elötte. de csak álmomban. elötte jóban voltam velük.
kicsit zavaros. na.
amúgy pont tegnap olvastam a Nők lapjában egy prostihoz járó férfi véleményét erről a dologról.
másik álmomban meg Xszel bevettünk vmi tablettát és annyira fura volt az egész. kicsit olyan volt az az álom mint a GTA játék. vmiért el akartam kötni egy autót meg mittomén.. meg először csak láttam h vmit bevett. nincs jól. aztán én is. csal néztem ki a fejemből meg hánytam is talán. le volt lassulva minden.
hülye egy álom volt.
Ördöggörcsből már nincs sok hátra.

azt álmodtam, hogy volt a házunk előtt egy hulla nem láttam jól, mivel csak az ablakból láttam. telefonáltam a rendőrségnek erre meg bekapcsoltak a Kék fény adásába. alig bírtam beszélni. a családom meg nézte

másra nem emlékszem.

voltam könyvtárba. megint a szokásos érzés: a fél könyvtárat kikölcsönöztem volna. de csak 4-et:
-Karinthy Márton : Ördöggörcs 2. rész – már régóta terveztem…
-Nicolaus Schröder: 50 híres filmrendező
-Bindics Krisztina: Geschicten mit Humor
-Varró Attila: Kult comics

szeretem a könyvtárat, mert olcsó és rákényszerít, hogy ne kezdjek el egyszerre száz könyvet olvasni, mivel vissza kell ezeket vinni időre… nem is merem számooni hány könyvet hagytam félbe… de be fogom fejezni úgy a 90%-át, mert jók csak… kitartóbbnak kellene lenni

letöltöttem egy kínai nyelvoktató programot… amiben meg lehet hallgatni a kiejtést, de ami a legjobb benne, hogy ki is értékeli a kiejtést… nagyon nehéz… a ni haot is kb. századjára sikerült kiejtenem a hangsúlyozás miatt. mondjuk volt olyan is amit elsőre… de ez is csak egy hülye időpocsékolás számomra…
németből vagy angolból kéne egy ilyen program..

ezt csak emlékezetből nem biztos hogy jó:
Cs ty mówi po francusku?

folyt.

Ütöttek-vágtak mindenkit akit értek. Sokakat csak a maguk szórakozására, lehúztak a wc-n. Alig hittem a szememnek, de megtanultam már nincs idö meglepődni. Egy tag közelített felém karddal a kezében, hálisten sikerült kivédenem csapását a pörgettyűmmel, ahogy rátekeredett a madzag úgy el is tudtam töle szedni. Nem erre számitott egy nőtől.

Kb. Ez volt az egyik álmom
ami fura volt benne, hogy nem hasonlítottam magamra, hosszú, egyenes barna hajam volt és olyan 25-26 éves. De lehet hogy akkor az nem is én voltam.

Nem egy izgi álom a köv.
Másik álmomban közgáz óra volt, de a töritanár tanította, kérdezett valami nehezet az osztáĺytól, egyik oszt.társam úgy jelentkezett h majd kíesett a padból – pedig nem volt stréber. Én mdg inkább csak firkáltam a fűzetembe

Rengeteg ember ment fel a dombra; köztük én is. Védelemért a helyi maffiához. Egyszerű átlagembereknek tűntek a többiek, olyanok, mint akiket naponta látsz az utcán vagy a piacon. Vannak itt fiatalok, öregek, családdal érkezők, hajléktalanok, könyvelők…
De rajtam se vennél észre semmi különöset, nincsenek tetoválásaim, káros szenvedélyeim. Csak kapaszkodok a perembe. A fentre még gondolni se merek, nemhogy álmodni.
Mikor felértünk a hegyre, akkor kezdődött a teszt – a kiválasztás – . Játékszabályok: maradj életben!
Fenn voltak kis kunyhók meg persze a HR-esek is, szép fekete öltönyben, fehér ingben és csinos fekete nyakkendőben (ahogy kell) fogadták az újonnan érkezőket.
Egy ideig csak álltam és néztem mit csinálnak: