aeropláne

írtam egy csomót,de véletlenük kiléptem a böngészőből, csak röviden.

majdnemdühöngő

elegem van, hogy másokhoz igazodjak mindig, unommár amagyarázkodást mindenért, alkalmazkodást. miért mindg én alkalmazkodjak? alkalmazkodjanak mások hozzám. ennyi. köszönöm.

galamböngyilkosság

láttunk egy galambot, mikor mentünk a Bor-isba. látszott, hogy haldoklott, furán mozgatta fejét, nem ment arrébb, mikor feléje mentünk. a járdán állt, mentünk visszafele, már a villamossíneknél állt. várta a villamost, komolyan. nem lehetett véletlen, hogy oda kiment és meg se mozdult, amikor feléje ment a villamos….Nyugodjék békében.

vá….lás

vettem megint Műútat, főleg a Lakatos képregények miatt, ja meg az egyikbe Blossza az is jó.  jó lesz, hogy évek múltán is kézbe tudjam venni, ha esetleg megszűnik az az oldal. két Hitchcock némafilmet össz. 200 ft-ért,  A Man-szigeti embert (1929) és a A szorítót (1927).

malőr

csak mert tetszik most ez a szó nagyon, kicsit olyan franciás hangzása van. vagy nem tudom, mindig egy francia embert képzelek el, hogy mondaná ezt a szót… hogy kicsit felviszi a hangsúlyt a végén…malőőő”l” . nem tudom leírni úgyse. mindegy.

rágó das

kicsit olyan mintha egy hatalmas rágógumiba ragadtam volna, nem olyan rossz, mert tudok menni, épphogycsak, nem fáj, van tér, nagy a rágó. nem büdős, nincs már szaga, régi már, elvesztette friss édeskés aromáját.. de még ragad.

régen szerettem ilyen hasonlatokban nyavajogni, azt hittem, hogy ettől nem lesz oylan gagyi az egész. mindegy.