be-tekintet

                                                                                                                                                                                Brassai fotói az éjszakai Párizsról,megfáradt prostituáltakkal.Ady kisértete ,mindenütt.A Folie Bérger-ben kéjes síkolyok.Az utcákon szőrmék és tüntetések.A Sorbonne,bonne,nagyon.Erdélyi szegény zsidó,felnőtt-gyerek Robinson szigete.Robinson-Péntek éjszakába álmodja magát.de nem a Moulin Rouge-ba.Álom.ahogy illik.párás ködökkel.Egy kis vendéglő éjszakai mosógatója éli álmát,bonne-al,Sorbonne-al.Az utcán rendőrök verik,tüntet.Vajon ez az álom -magára ébredéshez,álom-ébredéseimnek van-e köze?Valahol a belső végtelenben találkozunk,én és az ott bolyongó APÁM.

Holdszén fehér,magába hulló árnyék.Ék,ég nagyon.Nem fáj,szeret.A húgomra síkollyal zuhanó lény,anyám

Visszhang falak.Körbe,görbe.Már-már CSEND.Fáj?Arc-fal,ütközöm,símúlok. Soha nem lesz vége?Fal arc.Igen,egyek vagyunk.Ez a BÉKE?

Eszközök ‹ be-tekintet — WordPress.

 Szívárványszínű fehér rém lyukak.katonás rendben.Nem sorakoznak. Gyáván araszolnak ,bennük van,vannak,ki tudja mióta,az álmok és az ÉN.A begyúlt lepel miért nem ereget füstöt?Füstből ,füstölő lett talán?Köd lyukak,igen,ők szeretnek,örökké őlelve,az anyaméh.Kancsal ,forró homály,még maradj.Csak várj,mig görbülök.Hidd, nem tart sokáig,nem ember,köd puha lejtőn ,gurulő bolyhos golyó leszek .Vagyok?

Múmia sárgássá aszalódott,gyűrött újság oldalak,vetítő vászon szomorúságú,öreg brokátok.Végkímerült,lilás foltos,fehér terítők.Félig kihült láva agyag padlók,aprócska lyukakkal..Lyuk?lyukak?Bújóhelyek.Sohanincsvége bújócska.Pillanat!Kibuggyan a remény.Illuzió.Türelmetlenül várnak.Bozontos csápjaik nyűszítő vidámsággal vonaglanak, szikráznak mélyfekete fénnyel.Az anyag padló hül,LE ,mélyen,beláthatatlanul.Nem csoda papír,újság ,kábultan lebeg felette A sohanincs, nemvolt,hónaljgyürött,pislákoló sárga foltja szemembe zuhan,ereszkedik. Megannyi dúdor alatt,lények.LÉNYEM?

Az emlékezet,emlék jaját elnyomják a rohangáló,szélesre tárt szárnyú,röppenésre kész,bojongó játék autók zaja  A rongybaba halkan morogva,a fal felé fordul,magára húzva gönceit. Mindhiába.Vacogni lényege.Párák,ködök,lucskosra izzasztanak. Mondom,vigyázz!Nemcsak ebben az álomban.Tudja!Tudod!Tudom?LESZ.           

Színes kockák,golyók.Szerteszét gurulnak.Az egyik, a kiságy alatt maradt.Végleg.

Azt hittem,hogy csak  egy pillanatnyi megálló.Eldőlve, megpihentem.Még egy hely ahol ottmaradtam,ki tudja mennyi ideig.Mi marad útánnam ?Egy KŐ, GYEREK-EMBER ?Vagy egészen MÁS.

Lényekvagyunk,kétségtelen.Tompa,bunkó fókák,befőttesüveg-mancsom felhő övezi a kecses mozdulatban.Gerincünk elől kilóg.Apró tükrökből és részecskéből araszol elébb-elébb a test és minden hús drapéria.Állunk, mintha talapzaton,a tenger felszínén. Átfűrészelt koponyatetőt emelünk egy háttal álló női lény felé,megdőlünk és kapaszkodunk.Semminek nincs igazi befejeződése,nincs megfelelője a környező világban.Mi sem vagyunk igaziak,se férfiak se nők.Csupán megannyi utalás,részlet,elem,kétség és találgatás,sejdítés és kiegészítés.Valaki ott hever.Ott hever a rajznak alján,hasra bukva-fektetve,csont-vázasan.S akkor a mintegyférfi bedől egy háttalállónak. Hiába. Maga van.S valami duzzad. Mint felhő,de részvastag,dagadt.Fölötte tüskésen oszlik és vonul a másik szörnyűség,füstfújta maszat.Két lábra állnak,álunk mind a szörnyek.Egy gesztus,mozdulat tesz alakká,így termtődnek őslényi legyezők,lógó csápok,erek,puhán türemlő agygerezdek,csőrős ősfajok,karmos denevér szárnyak,fölszökő lávabél,nyitott kanálisok,kivájt nyelőcsövek Csíkos tengerbe áznak.Egy vulkán előtt.                                                                              (RÉSZLET)                                                                           BALLA  ZSÓFIA